Back

★ 1967–1968-as NHL-szezon - 1968 a sportban ..



                                     

★ 1967–1968-as NHL-szezon

Az 1967–1968-as NHL-szezon az ötvenegyedik NHL-szezon volt. Ebben a szezonban megduplázódott a csapatok száma, miután hat új csapat jött létre. Az új csapatok a nyugati divízióba, az eredeti hat csapat a keleti divízióba került. A tizenkét csapat egyenként 74 mérkőzést játszott. A Montréal Canadiens nyerte a Stanley-kupát az új St. Louis Blues ellen.

                                     

1. A liga üzleti változásai

Ebben a szezonban bővült a liga a "Hat Eredeti” Original Six csapattól tizenkettőre, miután hat új csapat jött létre: a St. Louis Blues, a California Seals, a Philadelphia Flyers, a Minnesota North Stars, a Pittsburgh Penguins és a Los Angeles Kings. 1967. december 8-án a California Seals átkeresztelte magát Oakland Sealsre, majd 1970-ben California Golden Sealsre. A bővülés miatt újra lett rendezve a liga struktúrája: a hat eredeti csapat a keleti divízióba, a hat új csapat a nyugati divízióba került. Ezen felül a menetrendet meghosszabbították - minden csapat ettől kezdve 74 meccset játszott, ebből ötvenet a csoporttársak ellen és huszonnégyet a másik csoportban lévő csapatok ellen. Új formája lett a rájátszásnak is: csoportonként az első négy helyen végző csapat került be a rájátszásba. A negyeddöntők és az elődöntők divízión belül történtek. Az első helyezett a harmadik helyezett ellen, a második helyezett a negyedik helyezett ellen játszott a negyeddöntőben, majd a két győztes csapat egymás ellen az elődöntőben, a keleti csoport győztese a már létező Prince of Wales-trófeát nyerte, a nyugati az új Clarence S. Campbell-tálért. Így, két divízióból egy-egy csapat jutott a Stanley-kupáért vívott döntőbe. Minden széria hét meccsből álló, négy győzelemig tartó párharc volt.

Ebben a szezonban alapította a liga a Bill Masterton-emlékkupát, Bill Masterton emlékére. Masterton 1968. január 15-én meghalt, miután egy mérkőzés folyamán súlyosan megsérült. Ez volt az első és eddig az egyetlen alkalom, hogy egy meccsben szenvedett sérülés volt egy NHL-játékos halálának oka.

A draft szabályait is módosították: csak legalább 20 éves korú játékosokat lehetett draftolni.

Sok játékos volt ebben az évben, aki nem volt hajlandó az ajánlott szerződést aláírni. A New York Rangers három játékosát - Rod Gilbert-t, Arnie Brownt és Orland Kurtenbachot - 500 dolláros pénzbírsággal sújtotta. A Flyers játékosa, Ed Van Impe volt az első kitartó, utána többen is visszatartották aláírásukat: Earl Ingarfield és Al MacNeil következett, majd a Torontóban játszó Tim Horton, a Detroitban játszó Norm Ullman és Chicago két játékosa, Stan Mikita és Ken Wharram. Alan Eagleson vezetése alatt megalakult az NHL Játékosok Szervezete

                                     

2. Az alapszakasz

1967. október 11-én lőtte Jean Béliveau pályafutása 400-ik gólját a Pittsburgh Penguins elleni mérkőzés folyamán, Hank Bassen volt a Penguins kapusa.

A Canadiens gyengén kezdte a szezont. Az első nyugati úton 2:1-re kapott ki a Sealstől, majd 4:2-es eredménnyel győzött ellenük a Kings. Decemberre már utolsó helyen ült a Habs. Azonban januárban felébredt a csapat. Zsinórban 12 mérkőzést nyertek, majd még tíz meccsen is diadalmaskodhattak. A csapat így felküzdötte magát az első helyre, és a szezon végéig ott is maradt. Gump Worsley kapusnak köszönhették a sikert.

1968. február 24-én Rogatien Vachon montreali kapus négy gólt engedett be miközben Rod Gilbert tizenhatszor lőtt kapura, amely rekord volt a ligában.

Megint Ed Giacomin vezette a ligát nyolc shutouttal, amivel második helyre segítette a Rangerst. Kőzben Jean Ratellet is már sztárnak számított.

Egy hatalmas fontosságú játékoscserében a Boston Chicagótól három játékost kapott: Fred Stanfieldet, Ken Hodge-t és Phil Espositót. Az ő érkezésük és Bobby Orr sztárrá válása nagy javulást eredményezett a Boston játékában, és a szezon végén a Bruins szerezte a legtöbb gólt. Esposito 84 pontot szerzett, és Boston bekerült a rájátszásba, közel tíz év után először.

Ezzel ellentétben, a Chicago Black Hawks nagyott csúszott, Bobby Hull és Stan Mikita magas szintű játéka ellenére, és csak nagy nehezen jutottak be a rájátszásba. A csapat gyenge védekezése volt ennek az oka.

A Red Wings utolsó helyen végzett, az erős támadóképessége ellenére. A detroiti támadást Gordie Howe, Alex Delvecchio és Norm Ullman vezette. Egy játékoscsere Torontóval, amiben a Red Wings Ullmanért és Paul Hendersonért Frank Mahovlichet és Garry Ungert kapta, sem segített sokat. Viszont 1968. március 24-én Mahovlich lett a tizenegyedik játékos aki elérte a 300-gólos határt.

A kupavédő Toronto Maple Leafs továbbra is jól védekezett, de több probléma miatt nem tudott bekerülni a rájátszásba. Több szerződési vita folyt, és Punch Imlach edző ideges természete sem segített a helyzeten.

A nyugati divízió első alapszakasz bajnoka a Philadelphia Flyers lett. Bár a támadójáték gyenge volt, Leon Rochefort volt a legeredményesebb, mindössze 21 góllal, a Bernie Parent és Doug Favellből álló kapus duó meglepően jól játszott. Gary Dornhoefer, Ed Van Impe, Larry Zeidel és Forbes Kennedy durva játéka már az első napoktól kezdve az eljövendő "Broad Street Bullies" "Broad-utcai huligánok” korszakára utalt.

A sportírók a Los Angeles Kingstől azt várták, hogy utolsó helyen végez a szezonban. Viszont a Kings a második helyen fejezett, csak egy ponttal az első helyben végző Flyers mögött. Bill Flett 26, Eddie Joyal 23 gólt lőtt. A Kings bizonyult legsikeresebbnek a régi csapatok ellen: a huszonnégy mérkőzésből tízet megnyert.

Oakland volt a legesélyesebb a bajnokság előtt a csoportgyőzelemre, de ellenkezőleg, utolsó lett, csekély közönség előtt játszva. Kent Douglas hátvéd, aki első szezonjában megnyerte a Calder-emlékkupát, nagyon rosszul szerepelt, és végre a Seals elcserélte a Detroittal, Ted Hampsonért és Bert Marshallért.

Bár a Chicago öregnek tekintette Glenn Hallt, a St. Louis Blues a bővítési drafton őt választotta, amit Hall kitűnő játékkal hálált meg: öt shutoutja harmadik helyre segítette csoportjában a Bluest. A Blues támadó sztárja Red Berenson volt. Az addigi karrierje során Berenson 185 meccsen csak 45 pontot szerzett, a Bluesszal 55 meccs alatt majdnem megduplázta az addigi termelését.

Az ötödik helyen végző Pittsburgh Penguinsnek nem sok siker jutott. Mindkét kapus és kilencen a tíz legjobb pontszerző közül már harminc évnél is idősebb volt. Az öregedő csapat se támadásban, se védekezésben nem tudott sokra jutni.

Negyedik helyezése ellenére a Minnesota North Stars aránylag jól szerepelt. Wayne Connelly 35 góllal volt a nyugati divízió gólkirálya. Tragédia történt 1968. január 14-én, egy North Stars – Seals mérkőzés folyamán. Két oaklandi játékos, Larry Cahan és Ron Harris – keményen, de tisztán – egyszerre ütközött Bill Mastertonnal, aki hátra esett, és fejét keményen a jégbe verte. Kórházba siettek vele, de a sérülés súlyossága miatt nem tudták operálni, és másnap reggelre Masterton meghalt. Masterton volt az első játékos az NHL történelmében, és az első a felnőttek között, aki egy mérkőzésen szenvedett sérülésbe halt bele.

                                     

3. Stanley-kupa rájátszás

A keleti divízióban a csoportbajnok Canadiens a harmadik helyezett Boston Bruins ellen játszott. Ez volt a Bruins első szereplése a rájátszásban 1959 óta, de nem sikerült a Canadienst lelassítani: a montrealiak sorozatban négy meccset nyertek, és továbbjutottak. A másik keleti negyeddöntőben Bobby Hull és Stan Mikita vezetésével a negyedik helyezett Black Hawks megverte az erősebb Rangerst, 4:2-es győzelemaránnyal. Az elődöntőben viszont a chicagóiak sem tudták megállítani a Canadienst. Bár egy mérkőzést megnyert a Black Hawks, a Canadiens könnyen bejutott a döntőbe.

Nyugaton mind a négy csapatnak ez volt az első szereplése a rájátszásban. A divízióbajnok Philadelphia Flyers a harmadik helyezett St. Louis Bluesszal küzdött. A Blues kapusa, Glenn Hall, kitűnően játszott, és Scotty Bowman edző irányítása alatt megnyerték a szériát - de mind a hét meccset le kellett játszani, miután az első hat mérkőzés után a két csapatnak három-három győzelme volt. A negyedik helyezett Minnesota North Stars is hét meccs alatt verte meg a Los Angeles Kingst. Az elődöntőben a Blues 4:3-as győzelemaránnyal verte meg a North Stars.



                                     

3.1. Stanley-kupa rájátszás Döntő

A döntőben a Canadiens továbbra is megállíthatatlannak bizonyult, és zsinorban négy győzelemmel a Blues felett megnyerték a Stanley-kupát. Glenn Hall csodálatosan játszott a harmadik meccsben, 42 lövést védett ki. Hall kitűnő játéka alapján - az egész rájátszásban - őt választottak a rájátszás legértékesebb jáátékosaként.

Montréal Canadiens vs. St. Louis Blues

A hét mérkőzésből álló párharcot négy győzelemig tartó sorozatot a Montreal nyerte 4:0-ra, így ők lettek a Stanley-kupa bajnokok.

                                     

4. NHL-díjak

  • Clarence S. Campell-tál nyugati divízió bajnoka - St. Louis Blues.
  • Vezina-trófea legjobb kapusok - Rogatien Vachon és Gump Worsely, Montréal Canadiens.
  • Plusz / minusz vezető - Dallas Smith, Boston Bruins.
  • Calder-emlékkupa - Derek Sanderson, Boston Bruins.
  • Hart-emlékkupa legértékesebb játékos - Stan Mikita, Chicago Black Hawks.
  • Prince of Wales-trófea keleti divízió bajnoka - Montréal Canadiens.
  • Art Ross-trófea alapszakasz pontkirálya - Stan Mikita, Chicago Black Hawks.
  • Conn Smythe-trófea rájátszás legértékesebb játékosa - Glenn Hall, St. Louis Blues.
  • James Norris-emlékkupa legjobb hátvéd - Bobby Orr, Boston Bruins.
  • Lady Byng-emlékkupa legsportszerűbb játékos - Stan Mikita, Chicago Black Hawks.
  • Lester Patrick-trófea USA-i hoki iránti szolgálat - Thomas F. Lockhart, Walter A. Brown és John Kilpatrick tábornok.
  • Bill Masterton-emlékkupa - Claude Provost, Montréal Canadiens.
                                     

4.1. NHL-díjak Első All-Star csapat

  • Jobbszélső: Gordie Howe, Detroit Red Wings.
  • Center: Stan Mikita, Chicago Black Hawks.
  • Balszélső: Bobby Hull, Chicago Black Hawks.
  • Hátvéd: Tim Horton, Toronto Maple Leafs.
  • Kapus: Gump Worsley, Montréal Canadiens.
  • Hátvéd: Bobby Orr, Boston Bruins.
                                     

4.2. NHL-díjak Második All-Star csapat

  • Balszélső: John Bucyk, Boston Bruins.
  • Hátvéd: Jim Neilson, New York Rangers.
  • Kapus: Ed Giacomin, New York Rangers.
  • Hátvéd: Jean-Claude Tremblay, Montréal Canadiens.
  • Jobbszélső: Rod Gilbert, New York Rangers.
  • Center: Phil Esposito, Boston Bruins.
                                     

5. Debütálók

Itt a fontosabb debütálók szerepelnek, első csapatukkal. A csillaggal jelöltek a rájátszásban debütáltak.

  • Walt Tkaczuk, New York Rangers.
  • Simon Nolet, Philadelphia Flyers.
  • Bill White, Los Angeles Kings.
  • Bobby Schmautz, Chicago Black Hawks.
  • Dennis Hextall, New York Rangers első meccse a rájátszásban volt.
  • Jacques Lemaire, Montréal Canadiens.
  • Barclay Plager, St. Louis Blues.
  • Garry Unger, Toronto Maple Leafs.
  • Garry Monahan, Montréal Canadiens.
  • Mickey Redmond, Montréal Canadiens.
  • Walt McKechnie, Minnesota North Stars.
                                     

6. Visszavonulók

Itt a fontosabb olyan játékosok szerepelnek, akik utolsó NHL-meccsüket ebben a szezonban játszották.

  • Bernie Geoffrion, New York Rangers.
  • Don McKenney, St. Louis Blues.
  • Dickie Moore, St. Louis Blues.
  • Bill Masterton, Minnesota North Stars.
  • Bronco Horvath, Minnesota North Stars.

Users also searched:

1967–1968-as nhl-szezon, 1968 a sportban. 1967–1968-as nhl-szezon,

...
Free and no ads
no need to download or install

Pino - logical board game which is based on tactics and strategy. In general this is a remix of chess, checkers and corners. The game develops imagination, concentration, teaches how to solve tasks, plan their own actions and of course to think logically. It does not matter how much pieces you have, the main thing is how they are placement!

online intellectual game →