Back

ⓘ Amonardisz, más írásmóddal Amenirdiszu, görögösen Amürtaiosz ókori egyiptomi uralkodó, a XXVIII. dinasztia egyetlen fáraója. Véget vetett Egyiptomban az első pe ..




Amonardisz
                                     

ⓘ Amonardisz

Amonardisz, más írásmóddal Amenirdiszu, görögösen Amürtaiosz ókori egyiptomi uralkodó, a XXVIII. dinasztia egyetlen fáraója. Véget vetett Egyiptomban az első perzsa uralomnak, majd öt éven át uralkodott, i. e. 404-től i. e. 399-ben bekövetkezett kivégzéséig. Vele kezdődött Egyiptom utolsó olyan jelentősebb, békés időszaka, amikor egyiptomi uralkodó ült a trónon; ez a korszak hatvan éven át tartott, az i. e. 343-ban zajlott peluszioni csatáig.

                                     

1. Említései

Sextus Julius Africanus Chronographiai című művében Amyrteos nak, Caesareai Eusebius Chronicon jában Amirtaios nak nevezi - mindkettő eredeti egyiptomi neve, az Amenirdiszu "Ámon adta őt” átírásából ered. Mint Africanus, mint Eusebius feljegyzi, hogy hat éven át uralkodott. Az i. e. 3./2. századi Démotikus krónika szerint:

Amonardisz rokonságban állhatott a XXVI. dinasztiával, amely dinasztia uralmának a perzsa megszállás vetett véget i. e. 525-ben. Nagyapja valószínűleg az a Szaiszi Amonardisz volt, aki a líbiai II. Inarosszal, III. Pszammetik fáraó unokájával együtt i. e. 465–463 között felkelést vezetett I. Artakhsaszjá perzsa király perzsa uralkodó egyiptomi szatrapája ellen. Őt csak arámi és görög nyelvű források említik, a Démotikus krónikában "gyakorlatilag ismeretlen uralkodó”-ként szerepel. Semmilyen lelet nem maradt utána, egyiptomi neve is csak a démotikus szövegekből rekonstruálható.

                                     

2. Uralkodása

Amonardisz már i. e. 411-ben felkelést vezetett I. Dárajavaus perzsa király ellen a Nílus-delta nyugati részén, szülővárosa, Szaisz környékén. A perzsa uralkodó halálát követően, i. e. 404-ben Amonardisz fáraóvá kiáltotta ki magát. Iszokratész szerint II. Artakhsaszjá röviddel trónra lépése után összehívta seregét Phoeniciában, Abrokomasz vezetésével, és vissza akarta foglalni Egyiptomot, de a fivérével, Ifjabb Kürosszal felmerülő problémák miatt a hadjáratra nem kerülhetett sor, így az egyiptomiaknak elég idejük maradt megszabadulni a perzsa uralomtól. Bár a Nílus-delta nyugati részét i. e. 404-ben már Amonardisz uralta, Elephantinében még i. e. 401-ben is II. Artakhsaszját ismerték el az ország királyának – i. e. 400 szeptemberében azonban már az elephantinéi papiruszokon is Amonardisz 5. éve szerepel dátumként. Az elephantinéi papiruszok arról is tanőskodnak, hogy Felső-Egyiptom i. e. 404–400 között de talán még i. e. 398-ban is perzsa irányítás alatt maradt – II. Artakhsaszjá hadseregében, az ifjabb Kürosz ellen i. e. 401-ben folytatott hadjáratában is még voltak egyiptomi csapatok –, míg a Deltát Amonardisz uralta.

Diodórosz Szikülosz az i. e. 1. században írt Biblioteca historicá ban beszámol róla XIV, 35.3–5, hogy egy Pszammetik nevá király - aki alighanem Amonardisszal azonos; a "Pszammetik” talán uralkodói neve lehetett, ami nem maradt fenn - meggyilkolta Tamosz görög tengernagyot, aki Egyiptomban keresett menedéket a lázadó Kürosz leverése után. Amennyiben így történt, ez Amonardisz kísérlete lehetett arra, hogy kibéküljön a perzsa uralkodóval. Amonardisz valószínűleg szövetséget kötött Spártával; a görög városállam gabonáért cserébe katonai segítséget kínált.

Amonardiszt a mendészi I. Nefaarud győzte le csatában, majd végezte ki Memphiszben. Az arámi nyelvű Brooklyn 13. papirusz szerint erre i. e. 399 októberében került sor. Nefaarud ezután követte Amonardiszt a trónon, és az alsó-egyiptomi Mendészbe helyezte a fővárost.

                                     

3. Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Amyrtaeus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
                                     

4. Bibliográfia

  • Clayton, Peter A. 1999. Chronicles of the Pharaohs. London: Thames and Hudson. ISBN 978-0500050743.
  • Lloyd, Alan B. 2003. The Late Period, in The Oxford History of Ancient Egypt, edited by Ian Shaw. Oxford: University Press. ISBN 978-0192804587.
  • Cimmino, Franco 2003. Dizionario delle Dinastie Faraoniche. Milan: Bompiani. ISBN 978-8845255311.
  • Lemaire, A. 1995. La fin de la première période perse in Égypte et la chronologie judéene vers 400 av. J C., Transeuphratène 9, Leuven: Peeters Publishers. pp. 51–61.
  • Perdu, O. 2010. Saites and Persians 664 - 332, in A.B. Lloyd ed., A Companion to Ancient Egypt Chichester: Wiley-Blackwell. ISBN 978-1118785140. pp. 140–58 at pp. 153–7.
  • Ray, J.D. 1987. Egypt: Dependence and Independence 425-343 B.C., in: Achaemenid History I: Sources, Structures, and Syntheses, edited by H. Sancisi-Weerdenburg. Leiden: Nederlands Instituut voor het Nabije Oosten. pp. 79–95.